2015. március 31., kedd

Otthon és itthon

Hát igen. Eltelt egy kis idő az utolsó bejegyzés óta. Ez azt jelenti hogy gyorsan elrepült az idő és közben rengeteg dolgom volt. Most viszont felszabadultam egy kicsit, mivel sikeresen befejeztem az egyetemet, így már nem kell az estéimet szüntelen tanulással töltenem. Szóval most már hivatalosan is mesterfokú professzionális könyvelő vagyok.  Az elmúlt pár hónapban azért nem állt meg az élet nálunk. Íme egy kis összefoglaló dióhéjban, vázlatosan:

Legfontosabb változás, hogy új helyre költöztünk. Hosszas keresgélés után tavaly július végén sikerült kibérelnünk egy családi kertes házat itt: Graceville. Nagyon klassz a környék, kertvárosi jellegű a kerület, és a Brisbane folyó is közel van hozzánk. Pont a házunk előtt van a buszmegálló amit a gyerekek nagyon kedvelnek, mert busszal járnak suliba. A ház elég nagy, így kényelmesen elférünk.

Nóri végzett az általános iskolával, ami itt 6 osztályt jelent, így ő és Dani is már középiskolába (high school) járnak januártól. Nóri hetedikes, Dani pedig kilencedikes.

 

Nagyon tetszik a suliban, hogy a kötelező alaptantárgyak mellett szabadon választhatók is vannak. Például tánc, digitális technológia, famegmunkálás (asztalos műhelyben), énekkar, gitár és sok más hangszeres foglalkozás. Nóriék kalandtáborban is voltak márciusban egy tó mellett (itt), amit nagyon élveztek.

Közben én is kipróbáltam egy másik egyetemet is, persze nem önszántamból. A CQU, ahova jártam ugyanis 1 tantárgyat nem indított, amit szükséges volt megcsinálnom a diplomámhoz. Ezért ezt az egy tárgyat egy másik egyetemen (JCU) kellet felvennem és ott is vizsgáztam belőle. A tananyaggal nem volt semmi gond, de nagyon szervezetlennek és kevésbé professzionálisnak tűnt ez a suli mint az előző. Szóval ha választani kell akkor a CQU-t ajánlanám inkább mindenkinek. De minden vizsgámon szerencsésen túl vagyok (többnyire HD és D eredményekkel, értsd: 5-ös és 4-es), és csak az állandó letelepedési vízumra (PR) kell koncentrálnom, amitől már csak egy magas fokú nyelvvizsga választ el. 

A nyár folyamán kisebb nagyobb viharokban is volt részünk. Sajnos ennek az autónk is kárát látta, mert egy jégvihar betörte az ablakokat, és behorpasztotta a karosszériát sok helyen. Sok háznak az ablakai is betörtek a környékünkön. Mi ezt szerencsére megúsztuk. 
Így nézett ki a kocsink:



Novemberben volt szerencsénk részt venni egy klasszikus, homokos tengerparton rendezett esküvőn is. Lili barátnőm (akivel együtt jártunk az egyetemre) ugyanis férjhez ment egy gyönyörű Stradbroke nevű szigeten, ami nem messze van tőlünk. A képek itt magukért beszélnek.

                    

A karácsony is különlegesre sikerült, mivel barátaink meglátogattak minket Magyarországról, és velünk töltöttek majdnem 3 hetet. Ez nekünk is olyan volt mint egy nyaralás. Bejártuk velük a legszebb és legérdekesebb helyeket a környéken amiket mi már felfedeztünk előtte. Így egy kicsit az ő szemüvegükön keresztül nézve újra átélhettük azokat az élményeket amikben korábban már volt részünk. Nagyon pozitívak voltak a visszajelzéseik, tehát minden bizonnyal jól érezték itt magukat. Sőt, közösen ellátogattunk egy Brisbane International teniszmeccsre is, ahol Roger Federer játszott az elődöntőben. Gondolom nem nehéz kitalálni hogy felejthetetlen élmény volt. 

                        

 


Márciusban aztán újra tudtunk találkozni velük, ugyanis végre 21 hónap után hazalátogattunk Magyarországra. Most a Qatar Airlines-al utaztunk, mivel nekik volt éppen akciójuk amikor megvettem a jegyeket. 2 helyen szálltunk át, Melbournben és Dohában. Hazafelé gyorsabb volt az út, mert kevesebbet kellett várni az átszállásoknál, így kevésbé volt fárasztó az amúgy 26 órás repülés, ami visszafelé 32-t jelentett, és sokkal kimerítőbbnek bizonyult. De nagyon jó érzés volt találkozni újra a családdal és barátokkal. Ismét részt vehettünk egy esküvőn is. Most Vili nővére Évi és Laci mondták ki a boldogító igent. Gyorsan elrepült a 2 hét, de elég volt ahhoz hogy felszedjünk pár felesleges kilót a folyamatos evés után. Hát igen. Be kellett pótolni a 21 hónapos lemaradást 1-2 kajából, amit azóta nem ettünk, amióta Ausztráliában élünk. Pl: halászlé, rétes, sóska (amit itt nem lehet kapni), libamáj, tepertőkrém stb. Időközben hivatalos ügyeket is intéztünk. Pl. nekem új útlevelet kellett csináltatnom, mert hamarosan lejárt volna a régi, és Brisbaneben bonyolultabb lenne intézni, ugyanis itt nincs magyar nagykövetség. Ezért el kéne utaznom Canberrába ebben az ügyben, ami nem a szomszédban van ugyebár. De még így is okozott kisebb fejfájást az ügy, mert a jelenlegi vízumunk a régi útlevélszámomhoz kapcsolódik. Megkérdeztem a bevándorlási hivatalt, ahol azt mondták hogy ha magamnál tartom a régi érvénytelen útlevelet is, akkor nem lesz gond a visszaúton a határbelépésnél. Nem is volt probléma itt Ausztráliában, még csak a vízumunkat sem kérték el. Mivel visszatérő lakosok vagyunk csak ennyit mondtak: " Welcome home" (Isten hozott itthon). Ferihegyen azonban okozott egy kis kalamajkát az új útlevelem, mert úgy gondolták hogy ezzel nem fognak visszaengedni Ausztráliába. Az ügyintéző elvitte a papírjaimat hogy utánajárjon a dolognak. Ő is felhívta az ausztrál bevándorlási hivatalt, akik megnyugtatták hogy semmi probléma, és végül átengedtek. A biztonsági kapunál persze még ki is szedtek engem egy jó kis motozásra búcsúzásképpen. Ezután hosszú és nagyon fárasztó, ámbár zökkenőmentes út következett. Most pedig hogy visszajöttünk otthonról, itthon folytatódnak a hétköznapok. 



2014. június 9., hétfő

Közkívánatra

    Réges-régen nem írtam már bejegyzést, de most eljött az ideje, no meg sokan hiányoltátok is már. Leginkább krónikus időhiányban szenvedtem az elmúlt 13 hétben. Múlt héten azonban befejeztem a vizsgáimat, így most fellélegezhetek kicsit. Ez a félév sűrűre sikerült kicsit, mivel tanulás mellett dolgoztunk is. Ráadásul a tantárgyak is nehezebbek voltak most. Pénzügy, üzleti jog és auditing volt az étlapon. Pénzügyet nagyon szerettem, és a vizsga is könnyű volt. Auditing húzósnak bizonyult, de a vizsga szerencsére nem volt vészes. Üzleti jog nagyon kemény volt, és a vizsga is rázósra sikerült. Eredményeket sajnos még nem tudok. Jogon izgulok egy kicsit, mert az nagyon tág témakör, és sosincs egy konkrét jó megoldás. Ráadásul vizsgára nem volt elég tudni a megfelelő törvényeket, hanem jogi eseteket kellett megoldani a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával. Úgyhogy most nagyon örülök hogy túl vagyok rajta. Július elején kezdődik a következő félévem, addig lehet pihizni.
    Ami a legjobb volt ebben a félévben, hogy jött egy magyar lány, Lili az egyetemre.Tanulás is kicsit könnyebb volt, mert össze tudtunk dolgozni. Lilivel és párjával, Marcival tök jól összebarátkoztunk, és hétvégénként közös programokat, kirándulásokat szervezünk.Tegnap például Coolangattan voltunk a Cooly Rocks-on. Ez Ausztrália legnagyobb nosztalgia fesztiválja, ahol rock and roll zenekarok koncerteznek, az emberek az 50-es 60-as évek divatja szerint vannak felöltözve, plusz rengeteg veterán autócsoda van kiállítva. Mindez gyönyörű környezetben, az óceánparton. Egyszóval nagyszerű volt. Egy-két kép, ami a helyszínen készült:

 




   Igazából nagyon szeretem, hogy 100 km-es körzetben rengeteg látnivaló és gyönyörű kirándulóhely van. Szóval végtelen az ingyenes szórakozási lehetőségek száma. Vannak hegyek, nemzeti parkok, óceán..Csak tankolni kell az autóba. A benzin nem túl drága, általában 1,40 és 1,60 dollár között mozog. (280-320Ft) Nagyon népszerű errefelé a piknikezés is, szinte minden parkban vannak BBQ-k, amin lehet mindenfélét sütögetni. Tényleg elég csak egy nagy plédet, enni és innivalót bepakolni a kocsiba, és garantált egy mozgalmas nap. Az időjárás is tökéletes mostanában. 23-25 fok van nappal rengeteg napsütéssel, 15-17 éjszaka. Pont kellemes. Hivatalosan beköszöntött már a tél is, bár a havazás még várat magára kicsit:)
    Gyerekek is szorgalmasan járnak iskolába. Nóri még mindig megy péntekenként teniszezni, plusz beválogatták az iskola softball csapatába, mert erősen és jól tud dobni. Ez a játék a baseball női változata, egy kicsit nagyobb és puhább labdával. A héten mondta, hogy valószínűleg énekkaros is lesz, és gitárra is járhat. Zeneórán ugyanis tanulnak gitározni egy jukulele nevű kis méretű gitáron, és a tanárnő ügyesnek találta. Pár hete kiderült, hogy ingyen fogászat is van a suliban. Óráról elvitték őket vizsgálatra, majd később ugyancsak iskolaidőben 2 fogát be fogják tömni. Ennek nagyon örültem, mert állítólag nagyon drága itt a fogorvos.
   Dani mostani iskolájának pár hét múlva vége, és júliustól rendes középiskolába fog járni. Ide: http://yerongashs.eq.edu.au/wcms/ Holnap fogjuk pont intézni a beiratkozást. Ebben a félévben náluk is voltak újdonságok. Ami nekem nagyon tetszik, hogy minden diák kapott egy tabletet, amit naponta hazahoznak, és a suliban is ezen dolgoznak. Tanulmányi kirándulásokon is elég sokszor voltak. Ők is jártak úszásra, de annak már sajnos vége.
   Lassan (július végén) lejár a lakásunk bérleti szerződése, és szeretnénk egy kicsit nagyobba átköltözni. Úgyhogy most lakást is keresgetünk, ami azt jeleni, hogy sok nyílt napra elmegyünk, ahol a kiadó lakásokat meg lehet nézni. Például holnapra is pont esedékes egy. Ha tetszik, akkor be lehet rá adni a jelentkezést, amit később elbírálnak, amihez szerencse is kell bőségesen. Reméljük a legjobbakat.
  

2013. december 27., péntek

Ünnepek



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Már több mint 6 hónapja itt élünk  Ausztráliában, és az első Karácsonyon is túl vagyunk. Nyilvánvalóan teljesen más volt itt az ünnep hangulata, mint otthon. Hiányzott a család és a barátok, és egy kicsit a téli hangulat is. A karácsonyi szokások is mások itt egy kicsit. Már december 1-én feldíszítik a karácsonyfát, ami itt leginkább műfenyőt jelent, és a becsomagolt ajándékokat is a fa alá teszik. Ez nekem nagyon furcsa volt. Nehéz lehet a gyerekeknek, hogy egy hónapig nem nyúlhatnak az ajándékokhoz. A csomagokat csak december 25-én reggel bontják ki. Úgyhogy itt nem a szenteste, inkább a 25-e a jelentősebb napja az ünnepnek. Mi 24-én este adtuk át egymásnak az ajándékokat, miután elfogyasztottuk a helyi szokásokhoz illő rákvacsoránkat. 26-án, amit boxing day-nek neveznek, már az üzletek is nyitva vannak hatalmas leárazásokkal és akciókkal, amikor mindenki vásárol nagy erőkkel. Mi is számítottunk erre, és kihasználva a kedvezményeket, megleptük magunkat egy új számítógéppel. Persze erre már régebb óta készültünk, mert már nagyon esedékes volt.
         Sok család utazik ebben az időszakban nyaralni, úgyhogy sokan útra kelnek ilyenkor. Mi is úgy döntöttünk hogy nem itthon üldögélünk, így felkerestünk egy álomszép strandot Sunshine Coaston. Nagy hullámok voltak, így a gyerekek nagyon élvezték a strandolást. Kicsit meg is pirult a bőrünk, pedig 50 faktoros naptejet használtunk. Úgy tűnik még óvatosabbnak kell lenni, és komolyan venni a figyelmeztetést, hogy itt tényleg gyorsan le lehet égni. Szerencsére cápával és medúzával nem találkoztunk. Megnyugtató volt, hogy a parton folyamatosan figyelték a fürdőzőket az életmentők, és helikopterrel is figyelték a partot. Persze azért nem ennyire veszélyes a helyzet, de úgy tűnik itt nagyon vigyáznak az emberekre. (http://sls.com.au)  A környéken 2 hétig ( az ünnepek idején) ingyen lehet használni a tömegközlekedést, hogy megelőzzék a dugókat, és az ittas vezetésből származó baleseteket. Jó ötlet:))
           Most hogy nyári szünet van a gyerekeknek a suliban január 28-ig, igyekszünk kicsit tartalmasabbá tenni a szünidejüket. Ezért  előző hétvégén meglátogattuk az Australia Zoo-t is. Az állatkert hatalmas élmény volt, bár én előre féltem egy kicsit hogy a 172 dolláros családi belépő nem fogja megérni az árát. De megnyugodtam, mert a húzós árért kaptunk szolgáltatást bőven. Nagyon igényesen ki van alakítva az egész park. A kifutók és az állatok is feltűnően tiszták és jól ápoltak. Több helyszínen egész nap zajlottak bemutatók, többek között krokodil és tigris show. Nagyszerű, egész napos program volt a családnak.
                Azt még nem tudjuk hogy mit fogunk csinálni szilveszterkor, de szerencsére van programlehetőség bőven. 


2013. november 6., szerda

Újabb tapasztalatok

   Az előző bejegyzésben említettem, hogy Nóri sulijában lesz egy fesztivál. Elmentünk, egész délután jól éreztük magunkat, és ismét szereztünk néhány érdekes tapasztalatot. Ha röviden kéne összefoglalni, akkor nekem leginkább az emberek pozitív hozzáállása, együttműködése tetszett leginkább a rendezvényen. Ezeken a képeken épp az iskola igazgatónője látható egy népszerű játék közben. A gyerekek a felső kép bal oldalán látható tárcsát célozták labdákkal, és amikor eltalálták, az igazgatónő a vízbe pottyant. Nagyon vicces volt. Később minden tanár sorra került, és persze mindenki a vízben kötött ki.
De szemmel láthatóan ők is nagyon élvezték a mulatságot. Minden osztály tartott táncbemutatót, majd a szülők is beállhattak táncolni a gyerekekkel. Ami minket leginkább meglepett, hogy nem kellett könyörögni az apukáknak és anyukáknak, gondolkozás nélkül rohantak, hogy részt vehessenek a közös táncban. Én próbáltam megúszni a dolgot, persze Nóra lányunk ezt nem hagyta annyiban, és nem úsztam meg a táncleckét. Ezen kívül rengeteg szórakozási lehetőség volt az iskola udvarán kialakítva. Egy kisebb vidámparkot építettek fel. Emellett 5-6 féle büfé (görög, kínai, palacsintás, fagyis stb.) és vásár is üzemelt. Este 20 perces tűzijáték zárta az eseményt. A délután során tudtam beszélgetni Nóri tanárnénijével, aki elmondta hogy nagyon jól halad Nóri a tanulással, és mennyire szereti őt tanítani. Végre láttam (és hallottam is) lánykánkat a barátaival kommunikálni. Eddig kicsit izgultam miatta, hogy sikerült-e tényleg beilleszkednie, de most minden kétségem elszállt. Ami igencsak meglepett, hogy milyen folyékonyan és könnyedén beszélt a barátaival. Már van is egy olyan barátnője, akikhez átment tegnap iskola után, és együtt töltötték a délutánt. Ennek nagyon örültem. 
    Dani is élményekkel teli jött ma haza a suliból. Úgynevezett karrier nap volt, ahol mindenféle szakma képviselői tartottak bemutatókat és tájékoztatókat a gyerekeknek, segítve ezzel a későbbi pályaválasztást. Daninak persze ennek ellenére sincs még ötlete, mi szeretne lenni ha nagy lesz. De még van ideje kitalálni.
     A hétvégén voltunk kirándulni is, és először láttunk vadon élő kengurukat az erdő szélén. Nagyon sok park és erdős terület van a városban, és a város környékén, így nem volt nehéz dolgunk. Ismerőseinktől hallottuk igazából, hogy merre (Mt. Cotton, QLD) szoktak látni kengurukat, így célirányosan indultunk. Kb 30 percnyire tőlünk egy erdős területen lehajtottunk egy mellékútra ahol egy farmon a legelésző tehenek között láttunk egy kisebb csapatot. Később az út mentén is láttunk néhányat, és pár méterre közel  tudtunk menni hozzájuk, majd elugráltak. Még ugyanezen a napon találkoztunk egy zöld kígyóval is. A tengerpart mentén sétáltunk egy ligetben, ahol átkúszott előttünk a járdán a kicsike. Világoszöld színű volt, és kb. 1 m hosszú. Fogalmam sincs milyen fajta, de nem tűnt veszélyesnek.
      Kicsit más téma, de ez is egy újabb tapasztalat. Vili minden este csinál nekünk gyümölcsturmixot, amihez értelem szerűen kell egy turmixgép. Vettünk is már, de mivel jeget is szokott tenni a turmixba, így rövid idő alatt tönkrement a gép. Mivel megvolt még a blokk róla, gondoltam teszek egy próbát, és visszaviszem. Az áruházban elkezdtem a mondatot, hogy van egy kis probléma, de a vevőszolgálatos a szavamba vágott, végig sem hallgatta mi a probléma, és anélkül hogy belenézett volna a dobozba, vagy kérte volna a blokkott, esetleg jótállási jegyet, adta vissza a gép árát. Igazából bármi lehetett volna a dobozban. Ezt nevezem vevőszolgálatnak. Még mindig meglepődök rajta, mennyire bizalmi alapon mennek itt a dolgok, és fel sem tételezik, hogy csalni vagy hazudni próbálna az ember. Ez azért jó érzés.
         Vilire visszatérve, ő is vett fel új szokásokat amióta itt vagyunk. A turmixkészítés mellet, ami az ő ötlete volt, minden nap elmosogat, segít takarítani, és néhány dolgot már meg is tud főzni. Ez igazán akkor volt nagy segítség, amikor suliba jártam, és sokat kellett tanulnom. Sok gondot vett le így a vállamról. A segítségnek meg is lett az eredménye, mert mindegyik vizsgámra a legjobb minősítést kaptam (itt HD-nek nevezik), tehát kitűnő lettem. Ennek azért örültem leginkább, mert így továbbra is kapok ösztöndíjat, ami nagy segítség anyagilag.

2013. október 15., kedd

Vizsgák

    Több hét tanulás után végre  túl vagyok a vizsgáimon is. Ebben a félévben 3 tantárgyat kellett teljesítenem. (könyvelés, statisztika, informatikai rendszerek) Az eredményeket sajnos csak 2 hét múlva tudom meg, mivel írásbeli volt mindegyik megmérettetés, és még ki kell javítani őket. Abban biztos vagyok hogy sikerültek, de azért kíváncsi vagyok hogy mennyire. Az igazat megvallva keményebbek voltak, mint amire számítottam. Maga a vizsgakörülmény is nagyon szigorú volt. Érdekes, hogy egy nagy teremben több szakról több tantárgyból is vizsgáztak egyszerre a diákok. Külön saját névre szóló asztalhoz lehetett csak ülni. 3-féle formanyomtatványt kellett kitölteni, és előre nyomtatott vizsgalapra lehetett csak írni. Csak írószereket, számológépet, és vizet engedtek bevinni, miután kb. hárman ellenőrizték a személyazonosságomat. A 3 órás vizsga folyamán 3 percenként sétált el egy-egy vizsgabiztos az asztalom mellett. Egyszóval csalás vagy puskázás teljességgel kizárva.( nem mintha terveztem volna..) Bukás esetén nincs javítási lehetőség, újra fel kell venni a tantárgyat ( persze jó sok pénzért). Az eredményeket százalékban mérik, amibe az év közbeni dolgozatok és tesztek is beleszámítanak 40 %-ban. A vizsga tehát 60 %-ot ér. Összességében 50 %-ot kell teljesíteni hogy átmenjen az ember. Mivel szerencsére jól sikerültek az évközi munkáim, ezért csak 10-12%-ot kell elérnem az írásbeliken. Ezért gondolom, hogy biztosan átmentem. Úgyhogy most a megérdemelt vakáció következik februárig. Az időjárás is egyre melegebb (30 fok körül) , így strandolni is lehet már. A napsütéssel sajnos óvatosnak kell lenni, mert pillanatok alatt le lehet égni ha nem kenjük be magunkat naptejjel (saját tapasztalat).

   Újdonság, hogy elkezdtem autót is vezetni. Eddig ugyanis nem mertem kipróbálni a bal oldalon való közlekedést. Sokat segített, hogy sokat ültem már a Vili mellett, így megszoktam a fordított irányokat. Még az sem nagyon zavar hogy jobb oldalon van a kormány, de a sebváltót nagyon szokatlan bal kézzel kezelni. Erősen kell rá még koncentrálnom, hogy ne jobb kézzel keressem a váltót. Még jó hogy a pedálok és az index ugyanúgy vannak elhelyezve. 

   Ma először volt szerencsém részt venni egy fogadóórán a Dani sulijában. Nagyon érdekes és pozitív tapasztalat volt. 3 órakor értem oda a kezdésre, és a szülők mennyiségének láttán nem volt reményem hogy hamar végzünk. Egyébként kérték, hogy Danival együtt vegyünk részt a beszélgetéseken. Úgy tűnik itt ez a szokás. Mindenesetre olyan jól meg volt szervezve a találkozó, hogy 45 perc alatt végeztünk és 4 tanárral sikerült ez idő alatt beszélni. A bejáratnál már egy koordinátor fogadott, aki megmutatta hol kell regisztrálni ( aláírni hogy ott voltam), majd elkísért az egyik tanárnőhöz, aki szólt rögtön  a következő tanárnak, hogy számítson ránk mert mindjárt megyünk hozzá is. Így várakozások és fennakadás nélkül haladtunk teremről teremre. Egyszóval szervezettségből ismét jelesre vizsgáztak a helyiek. De ami a lényeg, hogy mindegyik tanár nagyon dicsérte Danit. Azt mondták hogy nagyon jól halad, ő a húzóerő az osztályban és jó példát mutat mindenkinek a magatartásával. A matektanár megjegyezte, hogy jóval előrébb tart a tantárgyi tudása, mint a többieké. Tesi tanárnő úgy jellemezte, hogy Dani a legnagyobb segítsége az órákon. (Mintha Anikó nénit hallottam volna.) Mindemellett végre hallottam Danit angolul kommunikálni. Itthon ugyanis nem nagyon szokott, ezért a tudását sem tudtam annyira megítélni. Miközben matek tanárbácsival beszéltem, simán bekapcsolódott Dani a társalgásba. Én naivan azt hittem hogy csak ül mellettem és nem nagyon érti miről beszélünk, de egyszer csak közbeszólt és elkezdett beszélni a tanárral. Kicsit ledöbbentem, de nagyon örültem neki.

    Nóri sulijában sajnos nem volt még szülői, de remélem ott is megszervezik. Ők most egy jövő heti iskolai fesztiválra készülnek. Pont ma mondta, hogy egy énekes csoportba be is került. Gondolom szerepelni fognak a rendezvényen. Kíváncsian várom.
    Ami viszont számomra a legfontosabb, hogy Nóri és Dani is feltalálják magukat a suliban, sikeresen beilleszkedtek és jól érzik magukat. 

2013. szeptember 18., szerda

Új szokások

    Ha az ember új környezetbe kerül, természetes hogy a megváltozott körülmények és emberek hatással vannak rá. Így van ez a mi esetünkben is. Új szokásokat és rutinokat építettünk ki, ami nagy mértékben befolyásolta például az étkezésünket. Szerencsére pozitív irányba. Én személy szerint nagyon szeretek új ételeket kipróbálni, és itt bőven van alkalmunk rá. Először kóstoltunk szusit, avokádót, rizspapírt, vegemite-t (ami egy helyi szendvicskrém-szerűség), bazsalikomos pesto-t, mogyoróvajat, édes burgonyát, kókusz chipset, csak hogy párat említsek. Jelenlegi aktuális kedvencem az avokádó. Minden nap eszek legalább egyet, leginkább avokádókrém formájában. Nagyon egyszerű elkészíteni. Villával összenyomkodom a meghámozott és kimagozott puha avokádót, reszelek hozzá 1 gerezd fokhagymát, majd kikeverem egy kis sóval és majonézzel. Pirított kenyérrel isteni. További receptek itt találhatók. Emellett hetente minimum 2x eszünk halat is, aminek nagyon örülök. Mivel a marhahús itt az egyik legolcsóbb hústípus, ezért ezt is gyakrabban fogyasztjuk. Egyszóval változatosabban és kiegyensúlyozottabban táplálkozunk. Még nem vettünk szobamérleget, de lazábbak ránk a ruháink, így szerintem a súlyunk is csökkent némileg. Érdekes, hogy a kristálycukor kevésbé édes, és  barnás színű. Ha nem tévedek, akkor nyers (azaz nem finomított) nádcukor. A só is kevésbé savas, és az íze is kicsit más, amit először nehezebben tudtam megszokni. 
      Persze nem csak az étkezésünk változott. Mivel már van autónk, így könnyebben tudunk mozogni. Ezért a heti munka és tanulás után minden vasárnap kirándulunk valahová. Elég nagy az ország, ezért van mit bőven felfedezni. Tegnap már kénytelenek voltunk egy GPS-t is venni, mert párszor elkeveredtünk a belvárosban, ami elég stresszes volt. Jelenleg éppen Brisbane fesztivál van a városban, ami 3 hétig tart. Sok rendezvény, élő koncertek, minden este 3x lézershow a folyóparton, plusz tűzijáték színesíti a programot. A műsorok között találtam egy magyar zenekart is, itt. Úgy hallottam hogy fog nyílni egy magyar étterem is a városban, de erről még nem tudok részleteket. Annyit tudok hogy van egy magyar lángossütő, aki hétvégenként az egyik nagy piacon, illetve különböző rendezvényeken szokott feltűnni. Egy ideje már tervezzük hogy elmegyünk a piacra ( ami állítólag nagyon megéri), de valahogy mindig elmaradt.
      Másik dolog amihez hozzá kellet szoknunk, az az itteni élővilág. Az utcákon sokféle madárral, és  papagájokkal lehet találkozni. Többek között az ún. magpie madárral is, ami előszeretettel támad bicikliseket. Most 1-2 hónapig van egy időszak, amikor védik a tojásaikat, és ha valaki a közelébe téved, akkor nekirepül,  néha meg is csípi a járókelőket, vagy bicikliseket. Engem is megijesztett már egy , de csak rikácsolt és nagyon közel repült hozzám. Ennek ellenére eléggé megijedtem.  Parkokban sokszor előfordulnak különféle gyíkok, leguánok, akik nagyon békések. Valamelyik nap Vili párnája alatt is találtam egy 2 cm-es kilapult gekkót. "Kicsit " meglepődtem. Kétszer találkoztunk már reggel a konyhában hatalmas (kb. 5cm) csótánnyal is. Szerencsére nem szaladt, csak üldögélt egy helyben, így le tudtuk csapni. Egy nagyobb pókot is láttunk már a sarokban, de az nem volt vészes. Kint a parkokban a bokrok között azonban lehet látni méretes példányokat is. Mostanra már teljesen megszoktam, és elfogadom ezeknek az élőlényeknek a jelenlétét, bár mielőtt kijöttünk, ez volt a legnagyobb félelmem. Igazából még szebbé és érdekesebbé teszik a környezetünket.
Kenguruval és koalával sajnos még nem találkoztunk, de ami késik az nem múlik...


(saját fotó egy parkban)


2013. augusztus 19., hétfő

Autó, lakás, munka

      Sok idő eltelt, mióta utoljára írtam. Ennek több oka is van. Egyrészt nagyon sűrű volt az életünk, emellett 2 hétig nem volt itthon internetünk. Most már nagyjából helyre állt az életünk, így egy kicsit fel tudunk lélegezni.  Az elmúlt időszakban vettünk egy autót, találtunk egy saját albérletet, és Vili is elkezdett dolgozni egy asztalos műhelyben. Igazából lépésről lépésre haladtunk, és egyszerre egy dologra fókuszáltunk. Kb. 1 hétig tartott az autó kiválasztása, és megvétele. Hosszas keresgélés után (gumtree) jó áron sikerült kifogni egy Ford Focust. Igaz kellett még költeni rá, mert műszakilag nem volt teljesen ok. az autó, de még így is megérte az árát. Az átíratást kb. 5 perc alatt sikerült elintézni. Itt Ausztráliában nincs forgalmija az autónak. Regisztrációs díjat kell fizetni évente, vagy fél évente, és az ezt igazoló matricát kell kiragasztani a szélvédőre. Műszaki vizsgát is csak akkor kell csináltatni, mielőtt el akarja valaki adni az autót. A kötelező biztosítás hasonlóan működik mint otthon. Online, az interneten gyorsan meg lehet kötni. Nagyon szeretem, hogy itt a hivatalos ügyeket viszonylag gyorsan és egyszerűen el lehet intézni. Érdekes és hasznos szolgáltatás érhető el az interneten,(www.ppsr.gov.au), ami segítségével ( az alvázszám alapján) le lehet ellenőrizni az autót (vásárlás előtt), hogy  volt- e totálkáros, nem lopott-e, vagy van-e rajt hiteltartozás.  Kb. 12$-ba kerül, de legalább nyugodtabb szívvel veszi meg az ember a kiszemelt kocsit.
Egyszóval most már van autónk, amire elég nagy szükség van errefelé. Könnyebb a nagyobb vásárlásokat intézni, plusz sok szép helyre el lehet jutni kirándulás céljából. A benzin ára olcsóbb, mint otthon (150-160$), szerencsére. A költözködést, ami ugyan csak nem volt egyszerű, nem is tudom hogyan oldottuk volna meg autó nélkül.  Kb. 3 napunk volt rá, hogy minden szükséges dolgot (bútor, berendezés, stb.) beszerezzünk a bútorozatlan albérletünkbe, amiben ismerőseink is sokat segítettek.

   A lakásbérlés is teljesen máshogy működik, mint Magyarországon. Először is a kiadó lakásokat csak a meghirdetett időpontokban lehet megnézni, amit ingatlanügynökök intéznek. Ha tetszik a lakás, akkor egy csomó papírt ki kell tölteni, és be kell adni a jelentkezést az ügynökségnek. Végül a jelentkezők közül a tulaj, a papírok alapján, és az ügynök segítségével eldönti, hogy ki lesz az a szerencsés, aki megkaphatja a lakást. Mi 3 helyre adtuk be a papírokat, mire kiválasztottak minket. Szerencsére nagyon jó helyen vagyunk, mert közel van a vasút (kb. 5 perc), a gyerekek sulija, és boltok is találhatók innen kb. 200 m-re.

   Idő közben Vili is el tudott helyezkedni asztalosként, egy asztalos műhelyben. Sok új dolgot lát és tapasztal, ezért egyre jobban tetszik neki. Az álláskereséssel kapcsolatban itt is az a tapasztalatunk, hogy legkönnyebben ismerős segítségével, ajánlás alapján lehet munkát találni. Vilinek is egy itteni magyar ismerősünk szólt, és segített kapcsolatba lépni a jelenlegi asztalos vállalkozóval. Így elég nagy szerencsénk volt. Hiába, a kapcsolati tőke mindenhol sokat számít.


   Röpke 2 hónap után összegezhetjük, hogy nagyjából teljesítettük az első 3 hónapos tervet, amit kitűztünk magunk elé. Gyerekek továbbra is szeretik a sulit. Nóri valamelyik nap már beszélgetni is kezdett egy eladóval angolul, aminek nagyon örültem. Van már pár jó ismerősünk, és barátságok is vannak már kialakulóban. Az egyetemen továbbra is sok a tanulni való, de szerencsére jól veszem az akadályokat.  Az időjárás már kb. 2 hete kifogástalan (25-26 fok) . Nagyon jó hogy sokat süt a nap, ilyenkor jobb az ember hangulata, és nagyon szép a város is.